A tegnapi napon már elhoztam a GQ magazin címlapsztorijának az első részét, amit újrairtam a saját szavaimmal, mivel az eredeti tele van fölösleges dolgokkal, amelyeket nem érdemes lefordítani. Mivel egyben hosszú lett volna, ezért úgy döntöttem, hogy két részre osztom és úgy hozom el nektek. Ebben szó lesz bővebben Selena betegségéről, valamint a 13 Reasons Why sorozatról is. Jó szórakozást hozzá!

A riporter elmondása szerint ez az interjú egy nagyon fura időszakban készült (március első hetén), két évvel olyan események után, amelyek a Revivalt, és öt hónappal maga az album megjelenése után. Selena nem nagyon akar már a múltjáról beszélni, inkább arról, hogy jelenleg miket csinál, de mégis elmesél egy olyan történetet, amely bizony nem mostanában történt.

A publikált sztori valahogy úgy hangzott, hogy 2014 januárjában Selena bevonult a rehabilitációs központba, mert problémái voltak a drogokkal. Miután kijött, leváltotta a menedzserét (akkoriban Mandy Cornett, az édesanyja volt) és a lemezkiadóját is (Hollywood Records), de még el is költözött az édesanyjától. Ebben az évben szakított a barátjával, Justin Bieberrel és próbált elszakadni a régi életétől. Szerződést kötött egy új kiadóval (Interscope) és az év további részét az új albumának készítésével töltötte, dalokat írt és vett fel a Revivalra, ami tulajdonképpen erről az időszakról szól.

Miután az album megjelent, Selena több olyan magazinnak is adott interjút, mint például a GQ, és ekkor persze szóba került a családja, önmaga, és, hogy mit érez. De ami nagyon sok embert foglalkoztatott, hogy mi vezette őt Meadows-ba, egy arizonai rehabilitációs központba. A pletykákat megcáfolva többször is elárulta, hogy bizony nem az alkohol, vagy a drog miatt vonult be, hanem egy autoimmun betegséget, a lupuszt diagnosztizálták nála. Amíg mindenki azon dolgozott, hogy összerakja ezt az egész drogos sztorit, ő küzdött a betegség ellen és kemoterápiára járt.

A riporter nagyon sok mindent tudott volna kérdezni, de március végül is még nagyon az év elején van, és nem akarta, hogy Selena azzal kezdje a 2016-os évet, hogy kényelmetlen helyzetbe kerül, de azt mondta, hogy nem bánja, így el is kezdett beszélni a rehabbal kapcsolatos dolgokról. “Először is, ez egy olyan téma, amelyhez minden ember lerögzül. Lupuszt diagnosztizáltak nálam. Az anyukám gyakran került nyilvánosság elé. Szóval le kellett mondanom a turnémat. Kellett egy kis idő, hogy rendbejöjjek. Leukémiás voltam, szóval két különböző helyre kellett mennem a kezelésekre. Nagyon bosszantó, mert minden jogom megvan erre, de az emberek azt hiszik, hogy csak el akarok érni valamit ezzel. De csak azt mondom, hogy nem hinném, hogy ez nagyon számítana. A múltam sokkal izgalmasabbnak tűnik az embereknek, mint a jövőm, és ez idegesít engem.”
A kórházban töltött időszakról is mesélt néhány dolgot “És volt ott egy gyerek, aki egyáltalán nem mert a szememben nézni. Az érzéseim mindig meglátszanak az arcomon, aminek most a tanúja is vagy. És nem érdekel, ez vagyok én. Szerettem volna a figyelmébe kerülni, még ha ez túl sok is volt. Szóval csak azt mondtam: ‘Kérdezz tőlem, amit csak szerenél.’ És ő volt a legelső ember, akinek elmondtam, a legjobb barátaim és a családom mellet, mert megkérdezte tőlem, hogy ‘Előfordult már veled hasonló dolog?’ És mondtam neki, hogy lupuszom van. Két és fél héttel ezelőtt voltam kezelésen, ugyanabban a szobában, mint ő. Ez volt az első alkalom, amikor végre rám mert nézni. “ Az énekesnő elárulta, hogy egyáltalán nem volt jó érzés ez a betegség, és örül, hogy sikerült felépülni.
– Ez a változás, hogy egy nagyon jól ismert tinisztárból egy felnőtt lesz – miért olyan nehét ez? Mi az a démon, vagy az a sötétség, ami rátok vár? – tette fel a kérdést a riporter. Az interjú közben Selena nagyon türelmes és barátságos volt, de lehetett hallani a hangján, hogy mennyire dühös. “Nagyon könnyű célpontok vagyok. Minden gyerek, aki ilyen körülmények között nevelkedett, az egy könnyű célpont. Undorító, mert nagyon érdekes, hogy úgy nőnek fel ezek a gyerekek, hogy közben átélnek fura dolgokat, mert próbálják kitalálni, ‘Kedvelem ezt? Szeretem ezt? Talán szeretem ezt a személyt. Ó, annak vagyok kitéve, ahogy az emberek figyelik minden mozdulatomat, az Instagram és a Twitter miatt, ahol mindent ki tudsz deríteni.’ Itt van egy kis különbség, aközött, hogy rajongóként viselkedsz, vagy figyelsz, mert ezt kell tenned.”
Megnyomnád a utazzunk-a-jövőbe gombot az életedben, ha megtehetnéd? – szólt a következő kérdés, melyre így felelt az énekesnő: “Nem, mert nem vagyok ennyire hülye. És megértem. Türelmesnek kell lennem. Minél jobban öregszem, annál lassabb ez a folymat. Szóval csak türelmesnek kell lennem ahhoz, hogy létrehozhassak minőségi dolgokat, a producerkedésről kezdve az éneklésig és a színészetig. És lassan-lassan képes leszek arra, hogy megváltoztassak egy párbeszédet, és az embereket nem fogja érdekelni, hogy mi történt velem.”

Az énekesnő próbál témát váltani, épp ezért elkezd beszélni az édesanyjáról, illetve az érkező sorozatáról. Mandyvel közösen egy young adult könyvből, a 13 okom volt-ból készítenek sorozatot, melyben Tom McCarthy is besegít. Selena elmondása szerint ez a sorozat olyan, mint amikor a Törtetők és a Csajok sorozat találkozik, és arról fog szólni, hogy “mikkel kell szembenézniuk a lányoknak, meg a vallás és az ehhez hasonló dolgok, hogyan hatnak ránk, és, hogy milyen Hollywood valójában.”
Selena édesanyja mindössze 16 éves volt, amikor a kedvencünket világra hozta, az énekesnő azt mondja, hogy a gyomra is összeszorul, ha belegondol abba, mi lenne ha ő kerülne ilyen helyzetbe. Szintén az édesanyja által lett vallásos, melyről ritkán beszél nyiltan, viszont a hite annál erősebb. Kérdezték tőle, hogy milyen lett volna az élete, ha nem lesz belőle ekkora sztár. “Szerelmes lettem volna, és iskolába jártam volna. Azt hiszem, hogy ebben a korban, így 24 évesen kezdtem volna el gondolkodni a családalapításról és a gyerekvállalásról.”

Pár héttel azelőtt, hogy interjút adott volna a magazinnak, életében először vett részt a Saturday Night Live-ban, ami egy valóra vált álom volt a számára. Egy januári napon volt, mikor még csendesek és havasak voltak az utcák. Minden barátnője ment vele, üres volt az utca, és még mindig havazott. “Az utcák be voltak borítva és egy autó sem járt. Gyönyörű volt.” Itt előadta a Hands To Myself című dalát, egy nagyon lenge fekete ruhában, ami valljuk be, nem túl kényelmes, amikor a képernyőkön figyelnek téged. “Emlékszem, hogy nagyon ideges voltam, és a színpadon való próbálás nagyon megrémített engem.”
Min nevettél a végén? – tette fel a legutolsó kérdést Zach Baron. “Azt hiszem kissé meg voltam dermedve a félelem miatt, és mikor vége lett és megcsináltam, olyan voltam, hogy: ‘Úristen, egy idióta vagyok. Csak szórakozzak már. Nem a világot készülök megmenteni azzal, hogy eléneklem ezt a dalt.’ Vannak olyan pillanataim, amikor csak annyit mondok: Hála Istennek.”