Selena Gomez besétál a Sunset Tower hotelbe Los Angeles-ben, és esküszöm, magasabbnak tűnik. Csíkos Free People ruhát visel, és magassarkút, természetesen a lány nem szerzett több, mint 123 millió követőt Instagramon, anélkül, hogy ne nézne ki aranyosnak. De ennél sokkal kifinomultabb. Sokkal… felnőttesebbnek néz ki.

Egy répasalátát rendel (“Majd később kényeztetem önmagam. A nagyszüleim és én mindig texasi BBQ-t rendelünk.” mondja, elismerve a csekély rendet egy mégis-mit-tehetnél vállrándítással). “Igazából a Sunset Tower-ben éltem három hónapig.” mondta, és hozzátette, “Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, és úgy döntöttem, hogy itt fogok élni.”

Legutóbb egy másik magazin számára interjúvoltam meg Gomez-t négy évvel ezelőtt. A Hooters-be vitt el, ahol törzsvendég volt. Sült uborkát rendelt. Hosszú haja volt, sapkát viselt, és ketchupöt öntött a flanelingjére. Egy kis videót forgattunk le együtt, egy egész táskányi ruhát hozott otthonról, köztük néhány darabot is a Dream Out Loud kollekciójából a Kmart-nak.

De az persze akkor volt. A hírnév és a közösségi média tökéletes vihara felé hányódott Gomez szembenézett a hullámmal és átszörfölte. Az “egy egész táskányi ruha otthonról” már a Pantene-el és a Coach-al való szerződéssé alakult át, és a Hooters már a Sunset Tower. Ezen a nyáron új dalokat adott ki, amelyeket olyan szintű kifulladással vártak, amelyet csak Adele engedhetett meg magának. És, természetesen az első publikus barátja, Justin Bieber már a múlté. (Amikor az interjúnk készül, akkor már hat hónapja kapcsolatban van Abel Tesfaye-el, aka The Weeknd-el.)

De, hogy tovább folytassuk ezt az elcsépelt óceános metaforát, az, hogy Gomez 10 éve van már a nyilvánosság elott, nem igazán egy sima vitorlázás volt. Tavaly három évet töltött egy Tennessee-ben lévő kezelési központban, depresszió és szorongás ellen. 25 évesen már összeegyezteti a sztárság éveit az igazi felnőtt élet érzelmi követelményeivel. Szóval eléggé ironikus, hogy ránéz egy képre magáról, ami a mappámban van, és azt mondja, miközben szárazan nevet, hogy, “Még mindig képes vagyok arra, hogy 15-nek nézzek ki.”

Gomeznek különösen hatalmas ereje van: A híressége nem csak onnan ered, hogy mit alkot, hogy néz ki, és kivel randizik, hanem onnan is, hogy mennyire szenvedett és hogyan szedte össze magát. Nem igazán támogatja azt a fajta gyerekkori hírnevet, amit o megtapasztalt a Disney Channel-nél való Varázslók a Waverly helyből korszakában. “Úgy gondolom, hogy eléggé rossz ebben az iparágban lenni fiatalkorban, amikor még épp kitalálod, hogy ki is vagy, nem ajánlom.”

De valahogy Gomez önkéntelenül összegyúrta ezt valamiféle elixírbe, ami nem csak a rajongóit, a munkatársait és a munkáját táplálja, de jobban is érzi magát tőle. De megengedem, hogy meséljen nektek erről.

Laura Brown: Még mindig jársz a Hooters-be?
Selena Gonez: Igen! De már nem annyira gyakran. Na most, amikor én kényeztetem önmagam, amit 100 százalékosan csinálok, inkább úgy szól, hogy: “A nagyszüleimmel fogok lógni.”, mintsem úgy, hogy “Hé, menjünk el a Hooters-be ötször egy héten, mert megszállottja vagyok mindennek, ami sült.” Annál kicsit jobban vigyázok magamra.
LB: Nem szórakozhatsz folyton.
SG: Nem, még akkor sem, ha nagyon élvezem.
LB: Nagyon sok dolog változott az elmúlt négy évben, minden sokkal nagyobbnak tűnik.
SG: Tudom. Az Instagramon a rajongóim visszaemlékeznek ezekre a régi videókra és olyan érzelgős leszek, mert úgy vagyok vele, hogy “Hűha, most annyira más az életem.” Nem azt mondom, hogy rossz, de egyszerűen őrület. Igazán az.
LB: Sok mindennel kell foglalkoznod, tudván, hogy annyira benne vagy az üzletben és sok ember számít rád?
SG: Kicsit megterhelő tud lenni, de próbálom egyensúlyba hozni azzal, ami boldoggá tesz engem. Egy nagyon jó projektnek vagyok a részese, abba tudok támaszkodni teljes mértékben.
LB: Felvetted a nagylány nadrágot. (ez egy kifejezés angolul, olyankor mondják, mikor valaki eléggé felnott már ahhoz, hogy bizonyos dolgokat csináljon – szerk.) Milyen érzés?
SG: A nagylány nadrág jó érzés. Magas derekú. (nevet)
LB: Mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor észrevétlenül sétáltál?
SG: Őszintén, ha elmegyek filmet nézni a barátnőimmel melegítőnadrágban, az rendben van. De amikor sajtótájékoztatókra megyek, és meg van csinálva a hajam és a sminkem két órán keresztül, akkor eléggé nyilvánvaló.
LB: Most töltötted be a 25-öt, az életed következő negyedévében vagy.
SG: Azt kívánom, bárcsak néha ne léteznének néha számok, mert vannak napok, amikor 15-nek érzem magam, aztán más napokon meg felébredek, és 40 vagyok. Olyan fura, hogyan változtathat meg egy év mindent. Tavaly lemondtam a turnémat és elmentem 90 napra, és az volt a legjobb dolog, amit tehettem. Nem volt telefonom, semmim, és féltem. De csodálatos volt és sokat tanultam.
LB: 90 nap hosszú idő.
SG: Hátrahagytam mindent, amivel törődtem. Kijöttem, és úgy éreztem: “Oké, csak előre tudok menni.” És még mindig vannak olyan napok. Járok terápiára. Hiszek benne, és abban is, hogy beszélni kell arról, hogy hol vagy. De jelenleg egy nagyon, nagyon egészséges helyen vagyok.
LB: Milyen volt ott lenni? Kulturális sokk volt visszatérni az életedbe?
SG: Vidéken voltam és soha nem csináltam semmit a hajammal. Részt vettem egy lovas terápián, ami annyira gyönyörű. Nehéz volt, nyilvánvalóan. De tudtam, hogy mit mond a szívem, és azt gondoltam: “Oké, úgy gondolom, hogy ez segített abban, hogy erősebbe váljak a többi ember szemében.” Amikor kijöttem, felkértek, hogy menjek el az American Music Awards-ra, és mindenki azt mondta körülöttem, hogy “Tegyél bármit, amitől kényelemben érzed magad.” Nem akartam, hogy a rajongóim negatív képet kapjanak az önmagunkról való gondoskodásról, szóval csak odamentem, és elmondhatom neked, hogy amikor először léptem a szőnyegre, nagyon megterhelő volt. Úgy éreztem, hogy izzad a hátam.
LB: Amikor sajtótájékoztatókra jártál a Netflix sorozatod, a 13 Reasons Why miatt, melynek fő producere vagy, azt mondtad, hogy “Minél jobban öregszem, annál bizonytalanabb leszek.” Mondd el miért.
SG: Ezen dolgozom a legtöbbet a terápiákon. A közösségi oldalak miatt, a sok nyomás miatt, ami a lányokra nehezedik, annyira nehéz. Jó, ha kapcsolódsz, ha látsz dolgokat, megérzed, hogy mire készülnek a barátaid. De azt is lehetővé teszi az embereknek, hogy azt gondolják, egy bizonyos módon kell kinézniük. Emlékszem, amikor ott volt nekem a Disney sorozatom, és csak rohangáltam körbe, nem érdekelt, és gyerekeket nevettettem meg. Mindenhol ott voltam. Most már olyan, mintha fel lenne nagyítva, csúnya emberek próbálják kiemelni a negatív oldaladat, és ez az energia eléri, hogy rosszul érezd magadat. Nem tehetsz ellene semmit. Nehéz rájönni, hogy ki vagy a sok mocsok és nyomás közepette.
LB: A hírneved nagy része az őszinteségből származik. Honnan tudod, hogy mit kell megosztanod, és mit nem?
SG: Választani tudtam, hogy engedem, hogy az őrületbe kergessen és elszomorítson, vagy csak megengedjem magamnak, hogy őszinte beszélgetéseim legyenek az emberekkel, Szóval olyan helyre jöttem, ahol van ez a közösségi oldalam, és közben meg azt csinálom amit szeretek, és kapcsolódom azokhoz az emberekhez, akik úgy érzik, hogy velem nőttek fel. Nem fogok olyan dolgokat megosztani, amiket nem akarok.
LB: Hogyan kezelnek téged az emberek a szülővárosodban, Grand Prairie, Texas-ban? Sokat voltál ott mostanában?
SG: Csak a keresztfiam születésnapjára mentem oda. Nagyszerű volt. Mindig ugyanazokba az éttermekbe megyek, ahová régen is, és azt mondják: “Üdv itthon, Ms. Gomez!” Amikor odamegyek, meglátogatom a családomat és együtt lógok otthon a nagyszüleimmel, otthoni kajákat eszem, és sétálok a parkban. Nagyon kikapcsoló.
LB: Úgy tűnik közben nagyon boldog vagy a barátoddal, Abellel.
SG: Valóban az vagyok. Ez nagyszerű. Nem az életem egy adott területe tesz boldoggá. Nagyon fontos a számomra, hogy szeressem és segítsem a barátaimat és a családomat és biztos legyek abban, hogy nem tud engem befolyásolni egy srác. Éveken át egy erős légkörben akartam lenni, de tényleg nem voltam. Előtte olyan fiatal voltam és könnyen befolyásolható, bizonytalannak éreztem magamat. Szeretnél valakit hozzáadni az életedhez, nem pedig kiteljesíteni az életedet vele, ha ennek van érzelme. Szerencsés vagyok, mert ő inkább tűnik legjobb barátnak, mint bármi másnak.
LB: Azt írtad egy korábbi Instagram posztban, hogy: “Végre leküzdöttem azt a csatát, hogy nem vagyok elég jó.”
SG: Ez oda vezethető vissza, ahol jelenleg vagyok az életemben, természetesen érdekel, de egyre kevésbé és kevésbé, ez annyira felszabadító. A megélhetésem nem múlhat azon, hogy “Kedvelnek?” Mikor a Disney-nél voltam, olyan voltam, hogy: “Ó, nem tetszett nekik?” Fájt.
LB: Hogyan tanultad meg azt, hogy kiállj önmagadért?
SG: Megtanultam, hogy mekkora hatalma van annak, hogy nemet mondasz, és megerősít, ha kimondom. Nemrégiben ott voltam a lemezkiadómnál néhány emberrel, csak lenéztem az asztalra és azt mondtam: “Tiszteletben tartom a véleményeteket, de hagynotok kell, hogy ennek véget vessek. Csak adjatok néhány napot, hogy aludjak rá.” És aztán kisétáltam és úgy éreztem magam, mint Anne Hathaway az Ördög prádát visel-ben, hogy: “Most tényleg… ezt csináltam?” Jó érzés volt, mert nem voltam tiszteletlen. Csak őszinte.
LB: Kijött néhány új kislemezed és egy album is az úton van. Szeretnél ismét turnézni?
SG: Igen. A turnézás az egyik legszebb része a zenének. Látni az emberek arcát, kapcsolódni hozzájuk, annyira érzelgős lettem tegnap a rajongóim miatt Instagramozás közben, mert épp éreztem ezeket a dolgokat.
LB: És lesz néhány divattal kapcsolatos projekted is idén ősszel. Mesélj a táskáról, amit a Coach-al terveztél.
SG: A Coach kreatív igazgatója, Stuart Vevers egy angyal. Nagyon nyitott volt az együttműködésünkkel kapcsolatban. Ha dolgozom egy filmen, vagy írok, vagy épp producer vagyok, vagy valami divat dolog, a legjobb emberekkel akarom körbevenni magam, hogy növekedni tudjak. Nagyon büszke vagyok arra, amit létrehoztam.
LB: Amikor nagyon sok premier következik, rászánsz egy napot arra, hogy ruhákat próbálj?
SG: Igen. Szórakoztató, mert átjönnek a barátaim, chipset esznek, és mondják, hogy “Ez jól néz ki!” Én meg: “Tudom!” Olyan, mint egy kis divatbemutató, alapvetően.
LB: Berendelték a 13 Reasons Why második évadát. Számítottál ezekre a megosztó véleményekre, mikor belevágtál a projektbe?
SG: Távolról sem gondoltam volna, hogy így robban be a köztudatba, ahogy megtörtént, egyszerre pozitívan és persze ellentmondásosan. Szóval a második évadban nagyon sok kérdést megválaszolunk. És úgy gondolom, hogy a sorozatunk képes arra, hogy elindítson egy beszélgetés vacsora közben, még akkor is, ha csak annyiból áll, hogy “Ez szörnyű!” vagy “Ez nagyszerű volt!”, akkor is elindít egy beszélgetést. Megijesztette az embereket, de nagyon fontos.
LB: Értékelem, hogy nem vacakolsz. Egyszerűen kiadhatnál most egy dalt, aztán újra, aztán szerepelhetnél egy romantikus vígjátékban. De mindig olyan dolgokkal próbálkozol, amelyek sokkal valóságosabbak.
SG: Ez csak azért van, mert nagyon sok dolog történt az életemben. Voltak pillanataim, amikor azt éreztem, hogy “Miért csinálhatom én ezt, mikor más emberek három munkát is vállalnak, hogy megkaphassák, amire szükségük van?” Olyan anyával, apával és egy családdal nőttem fel, akik nagyon keményen dolgoztak, szemtanúja voltam, tudod? Olyan boldoggá tettek, amennyire csak tudtak, de csak addig, amíg 16-17 éves lettem, és még mindig nehéz volt. Szóval akarom használni a hangomat, hogy részese legyek dolgoknak, hogy felszólaljak, legyen szó egészségről, boldogságról, vagy jótékonyságról. Ha van egy ilyen lehetőségem, miért ne használhatnám?
LB: Mennyire vagy ambiciózus?
SG: Nagyon. Már nem félek attól, hogy tévedek. Mert inkább mondanám azt, hogy “Ez mellett állok.” Nem kell félned attól, hogy hibákat követsz el, mert így jössz rá mindenre. Nagyon ambiciózus vagyok az életem minden területén. Jobb lány akarok lenni, jobb barát, jobb befolyásoló. Érezni akarok valamit.

Forrás: InStyle / Fordította: Szandi*